A Marseille tarot története - Pierre Madenié

 Az 1709-es év elsősorban a rekordot döntő teléről ismert. Január elején a hőmérő higanyszála zuhanni kezdett, és meghozta a "nagy telet"(Le Grand Hiver), amelynek három hónapja volt európa 500 éve látott leghidegebb időjárása. A történtek szerint 1709 volt az az év, amikor Pierre Madenié, a Burgundiai Herceg kártyakészítője megalkotja a Tarot paklit, amelyet egy napon Tarot de Marseille -nek fognak nevezni és sokan a  műfajának legszebb példájaként tartanak majd számon.

Bár bizonyítékok vannak arra, hogy a Tarot kártyákat nagyon korán használták már jóslásra, Pierre Madenié Tarot pakliját elsősorban játék céljára hozták létre. A kártyajáték akkor már egy ideje Dél -Franciaország egyik legnépszerűbb időtöltése volt. Évszázadokkal a rádió és a televízió megjelenése előtt az volt a szokás, hogy az arisztokraták szalonokban gyűltek össze, és órákon át beszélgettek a nap fontos kérdéseiről. Hideg téli éjszakákon gyakran azon kapták magukat, hogy a kártyaasztalnál táboroznak, és Tarot játékot játszanak a ropogó tűz előtt.  

Kocsmabelső kártyajátékosokkal - Willem van Herp festménye

 

A kártyajáték nemcsak a dzsentrik, hanem a társadalom minden szintjén élő emberek körében népszerű volt. Tekintettel a nagy keresletre, európa-szerte, különösen Dél-Franciaországban, kártyagyártó vállalatok jelentek meg. Ez idő alatt Pierre Madenié a dijoni nyomdájában müködött. Munkája minőségéről az egész városban ismert Madeniét végül Lord Duke, Burgundia tartomány kormányzója emelte ki, aki megbízta őt, hogy családja kizárólagos kártyagyártója legyen.

 

17. századi legyezőminta bemutatja, hogy gyártják a játékkártyákat Párizsban 1680 körül

 

Pierre Madenié nyomólapos nyomtatásként ismert módszert használt a játékkártyák megalkotásához - egy olyan módszert, amelynek elkészítése nem kevesebb, mint négy kézműves mestert munkáját igényelte: papírgyártó, tervező, formavágó és nyomdász. Kezdésként a tervező fekete vonallal megrajzolta a képeket egy finomra csiszolt fa (körte, alma vagy fenyő) tömbjére. A Tarot kártyák esetében a blokkok meglehetősen nagyok, sok kártyasor egyetlen fadarabba van faragva. 

Ezután a fametszetkészítő eltávolította a hátteret, és a felületből kiemelt képeket hagyott, amelyeket aztán tintával borítottak be. Ezt követően papírt fektettek a fametszet tetejére, és egy fából készült eszközt nyomtak rá, hogy a tinta a lapra ragadjon át. Amikor a tinta megszáradt, a képeket kézzel vagy sablonokkal színezték. A sablonok használatakor a színt egy ecsettel vitték fel. Miután megszáradtak, a kártyákat szétvágták és vastag papírra ragasztották.

Érdekes megjegyezni, hogy bár Madenié Tarot kártyáit Dijonban gyártották, végül Marseillei tarotnak fogják nevezni. Ennek oka az, hogy évtizedekkel később az európai okkultisták erőfeszítéseiket a Marseille Tarot paklik tanulmányozására összpontosították. Aztán idővel a Tarot de Marseille kifejezést minden olyan kártyapaklira alkalmazták, amelyek ugyanazt a szerkezetet, stílust és képeket kapták, nem csak a Marseille-ben készültekre.  

 

A Tarot de Marseille közös jellemzői a következők: nagy arkánum kártyák francia névvel, stilizált latin betűkkel nyomtatva mindegyik kártya aljára (kivéve a XIII. számot, ami egy meg nem nevezett csontvázas figura); rögzített sorrend, római számokkal jelölve, amelyek minden kártya tetején szerepelnek (kivéve a Bolondot, amely számozatlan); és olyan témák, amelyek bibliai tanításokból, kozmikus képekből és kulturális alakoktól származnak, amelyek a kártyák megalkotása idejében jól ismertek voltak.

Az eredeti Madenié tarotkártya Zürichben, a Svájci Nemzeti Múzeumban látható.

 

 (Mary Packard, quartoknows.com - cikke alapján)